Az én történetem..

Az én történetem arról szól, hogyan erősödtem meg, és hogyan találtam meg önmagam egyúttal. A sport sosem volt az életem része igazán. Súlyos gerincferdülésemet már elsős koromban megállapították így gyógytornára köteleztek -, orvosi javaslatra a rendes tornaórákon részt sem vettem. Tizenévesen a könnyebb utat választottam, és mozgás helyett koplalással próbáltam megszabadulni a mozgásszegény életmód miatti kis zsírrétegtől, ami zavart. Túlzásba estem és anorexiásan soványra fogytam: negyven kilóra, ami 167 cm-es magasságomhoz képest szörnyen kevés volt. Középiskolában volt egy év, mikor a napi étkezésem kimerült egy almában és pár szem kekszben. Sokszor kényszeresen mozogtam, ok és cél nélkül futottam csak hogy kalóriát égessek és fogyjak. Aki most lát, el sem hiszi, hogy én is átéltem a fiatal lányokat fenyegető veszélyes betegséget. Depressziómhoz, testképzavaromhoz hozzájárult egy szeretett családtag elvesztése is. Sosem éreztem igazán, hogy az életemmel játszok. De az anorexiának persze meglettek a következményei: hormonrendszerem felborult, a hajam csomókban hullott. Családom, közeli barátaim észrevették, hogy ez rossz irány, de nem tudtak segíteni, mert szerettem volna elérni a vágyott testideált és ezért bármire képes lettem volna. Furcsa, de testünk szándékos pusztítása ugyanazt az elszántságot igényli, mint annak felépítése.

Most már az visz igazán előre, ami mások tekintetéből tükröződik vissza. Anorexiámból nemcsak kigyógyultam, de bikinifitness versenyzőként az életmód és a mozgás megszállottjává váltam.

Nekem pszichológus helyett a sport segített. Rá kellett jönnöm, hogy egészségesen is lehetek vékony, és ehhez az út a mozgáson keresztül vezetett. A döntést saját magam hoztam meg. Megfogadtam, hogy nem lesz olyan ruhám, amiben ne erősödnék bele. Kezdtem újra kis falatokban enni, és eljártam futni. Felszedtem pár kilót, hajhullásom elmúlt. Élveztem a futást.

A súlyom visszanyerésében a fitness modellek fotói is segítettek. Emlékszem, mennyire motiválóak voltak ezeknek a vékony, izmos, mégis nőies és egészséges lányoknak a fotói. Egyre több fitmodellt kezdtem követni, a sok gyönyörű példa közül kiemelném a gyönyörű Stephanie Davist, akinek videóit minden nap megnéztem. Egyre több fitness blogot olvastam, „tisztán ettem”, súlyokat vettem otthonra, és azokkal edzettem a szobámban minden nap. Megtetszett a gondolat, hogy egy nap talán majd én is eljuthatok arra a szintre, ahova ők. A fitness versenyek világa is egyre jobban foglalkoztatott, de ez csak egy álom volt. Bárkinek beszéltem erről, képtelenségnek tartotta.

2017 szeptemberében mentem először nagybátyámhoz az első edzésre aki kóros gerincferdülésem és soványságom ellenére is segített engem. Nem érdekelte, hogy az orvosok annak idején óvtak az erőteljes mozgástól. Végig bíztatott, mert látta bennem a vasakaratot, mely a versenyzéshez elengedhetetlen. Kezdetben csak heti kétszer jártam hozzá: az elsődleges cél az izomzat fejlesztése, és a gerinc problémám korrigálása volt. Híznom kellett volna, amire sokan azt mondanák, mennyire egyszerű! -, de nem volt az. A pajzsmirigyem túltermelt, így kimondottan kihívás volt ez is. De eszemben sem volt feladni. Edzésekre mindig szívesen jártam. A nagy súlyok nem taszítottak, hanem kimondottan vonzottak.

Decemberig négy hónap telt el, és a segítségnek, biztatásnak, az új, sokkal bőségesebb étrendnek, és izzasztó, de élvezetes edzéseknek hála több kiló izmot sikerült felszednem. A mérleg már nem negyven, hanem közel hatvan kilót mutatott. Nem csak a testemen látszott a változás, de a gerincferdülésem is javult. Idővel a hormonrendszerem is jelezte, hogy jó úton járunk. Elkezdtem a versenyfelkészülést és 2018 áprilisán elindultam első bikini versenyemen. Mikor a backstage-ből kinéztem a színpadra, boldog voltam, mert éreztem, hogy az álmom csak egy karnyújtásnyira van. Hogy az egykori álmodozó, csontsovány, lány erős magabiztos nőként léphet ki a színpadra. És nem azért mert profi, csupán azért mert hátrahagyta a múltját, mert látta ,nincs olyan, hogy egy álom túl nagy, csak tenni kell érte. A versenyzés öröm, viszont az elsődleges cél az egészség. Azt köszönhetem ennek a sportnak, a testépítésnek mely új célt adott az életemnek. Megtanultam küzdeni, és ez a képesség átsegít a hétköznapok nehézségein is. Ezt köszönhetem ennek a sportnak és edzőmnek.

Történjen bármi baj a családban, munkában vagy a magánéletben -, mindent túl lehet élni. Hiszem, hogy az anorexia a mozgás megszerettetésével, és a megfelelő támogatással leküzdhető. Ez a halálos zavar átalakítható egy egész másféle „függőséggé”, mely nem ártalmas, és ami kimerül az egészséges életmód iránt érzett elhivatottságban. Egy egészségesebb testképért folytatott kitartó küzdelem, következetes, de fenntartható diéta, testünk formálása, építése – annak rombolása és kínzása helyett. Nekem ez jelentette a gyógyulást. Példámmal szeretnék másokat is motiválni és segíteni.

A képeken látható változás száz százalékban az edzéseknek köszönhető és persze annak, hogy a testem megkapja a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat.

(Pék Júlia)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.